Kövesd a független gondolkodók bizonytalansággal teli útját! Tedd ki gondolataidat veszélyes vitáknak! Beszélj őszintén! Ne attól félj, hogy majd bolondnak tartanak, hanem hogy túlságosan alkalmazkodónak! Ha valamilyen ügyet fontosnak tartasz, állj ki érte minden körülmények között!”

A Vitázó személyiségtípus tagjai igazi “ördög ügyvédjei”. Éltető elemük az érvek és hitek apró darabokra való szétszedése és a cafatok mindenki számára láthatóvá tétele. Ellentétben az eltökéltebb személyiségekkel, a Vitázók nem valamiféle mélyebb ok vagy stratégiai cél érdekében csinálják ezt, hanem csupán azért, mert szórakoztatja őket. Náluk jobban senki nem imádja a szellemi csatákat, hiszen így tehetik közszemlére villámgyors észjárásukat, hatalmas, felhalmozott tudásukat és azt a képességüket, hogy egymástól igencsak távol eső dolgokat képesek összekötni, hogy bizonyítsák igazukat.

Az ördög ügyvédjének szerepe nem csak abban segít a Vitázóknak, hogy jobban megértsék mások érvelését, hanem abban is, hogy az egymásnak ellentmondó elképzelésekkel jobban tisztában legyenek.

Ezt a taktikát nem szabad összekevernünk azzal a vággyal, ami a Diplomatákra jellemző és ami a kölcsönös megértést célozza. A Vitázók folyton a tudást keresik, és hogyan is lehetne ezt könnyebben elérni, mint azáltal, hogy egyszerre védenek és támadnak egy elképzelést, méghozzá minden elképzelhető oldalról és szempontból?

Itt komoly munka folyik, nincsenek szabályok!

A Vitázók nagyon élvezik az „elnyomott” szerepét, és boldogan vívják szellemi csatáikat a fennálló rend gondolkodásmódjával szemben. Ennek köszönhetően ők azok, akik az aktuális rendszert újragondolják, vagy csak felrázzák kicsit a dolgokat és új irányba terelik őket. Az újragondolt rend mindennapos, rutinfeladatainak végrehajtásában viszont nem kívánnak részt venni. Imádják a szellemi csatározásokat, és általában szeretnek nagyban gondolkodni, de az unalmas “aljamunkát” nem hajlandók elvégezni. A Vitázók a népesség 3 százalékát teszik ki, ami rendben is van, hiszen így ők azok, akik előállnak a nagyszerű ötletekkel, majd hátralépnek, és hagyják hogy a sok, kevésbé válogatós személyiségtípus elvégezhesse a kivitelezés és fenntartás bonyolult feladatait.

A Vitázók vitázó hajlama sok problémát vet fel. Ha szükség van rá, persze, nagyon jól jön, de igencsak rosszul veszi ki magát, mikor nyíltan megkérdőjelezik, amit a főnökük mond egy értekezleten, vagy ha a párjuk mondanivalóját szedik ízekre. Az egész ügyet tovább bonyolítja a Vitázók kérlelhetetlen őszintesége, hiszen ők aztán nem rágják meg a mondanivalójukat és egyáltalán nem érdekli őket, ha nem tűnnek elég érzékenynek és együttérzőnek. A hasonszőrű típusok jól kijönnek a Vitázókkal, de a többi, érzékenyebb típus (és az egész társadalom általában) jellemzően konfliktuskerülő, és inkább az érzéseket, a nyugalmat, biztonságot és akár a füllentést választja a kényelmetlen igazság vagy a rideg tények ellenében.

Ez persze bosszantja a Vitázókat, akik azzal találják szemben magukat, hogy vitahajlamukkal hidakat égetnek fel maguk mögött, ahogy átgázolnak mások életén, állandóan megkérdőjelezve meggyőződéseiket, és mit sem törődve érzelmeikkel. Mivel úgy bánnak másokkal, ahogy magukkal is bánnának, a Vitázók nehezen tolerálják a babusgatást és ki nem állhatják, ha valaki köntörfalazik, főleg, ha segítséget vagy szívességet szeretne kérni. A Vitázókat éleslátásukért, önbizalmukért, tudásukért és kifinomult humorukért tisztelik, de ezek a tulajdonságok nemigen válhatnak mélyebb barátságok vagy szerelmi viszonyok alapjává.

Amikor elúszik egy lehetőség, mert túl nagy munkának tűnik

A Vitázóknak általában az átlagosnál hosszabb időbe telik, hogy képességeiket kiaknázzák. Szellemi függetlenségük és kötöttségektől mentes éleslátásuk nagyon hasznos, amikor vezető vagy tanácsadó szerepben vannak, de odáig eljutniuk csak nagy küzdelem árán sikerül.

Ha sikerült vezető helyre jutniuk, nem szabad elfelejteniük, hogy ahhoz, hogy ötleteik megvalósuljanak, mindig szükségük lesz másokra is. Ha azzal töltik az időt, hogy minden vitából győztesen jöjjenek ki, ahelyett, hogy konszenzusra törekednének, egyszerűen nem fogják őket elegen támogatni, és elkerüli őket a siker. Bizony rá kell jönniük, hogy a legbonyolultabb, de legtöbb boldogsággal is kecsegtető feladat az, hogy megértsék a szentimentálisabb nézőpontokat is, és hogy a kompromisszum és mások érzéseinek figyelembevétele legalább olyan fontos, mint a logika és a fejlődés.