„Az a munka tart a legtovább, amit el sem kezdünk.”
Történetein keresztül J.R.R. Tolkien bemutatta, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a szereplőinek, amikor meg kell küzdeniük azzal a gonosszal, amely életformájuk megsemmisítésével fenyeget. Sok tekintetben regényeinek jelenetei tükröztei azoknak a jó győzelme a gonosz felett pillanatoknak, amelyeket saját maga is megélt az első világháborúban való szolgálata és a második világháború átvészelése során.
Ennek tudatában nézzük meg röviden J.R.R. Tolkien életrajzát, mielőtt belevágnánk személyiségének elemzésébe.
Életrajz
John Ronald Reuel Tolkien 1892. január 3-án született a mai Dél-Afrikában, porosz és keletnémet származású szülők gyermekeként. Édesapja hároméves korában meghalt, így édesanyjára maradt két fia egyedüli nevelése. Jövedelem híján Angliába költöztek rokonokhoz. Tolkien számára különösen inspirálóak voltak azok az idők, amikor rokonokat látogattak – különösen Jane nénje farmja (amely a Zsáklak nevet viselte), amely később erőteljes hatással volt a Megye leírásaira könyveiben.
Négyéves korára folyékonyan olvasott és írt, és rendkívül tudásszomjas volt. Nagy érdeklődést mutatott a botanika és a nyelvek iránt, és már egészen fiatalon elsajátította a latin nyelv alapjait. A művészet is korai szenvedélye volt: különösen növényeket és térképeket szeretett rajzolni. Ezek a készségek és érdeklődési körök adták meg a szilárd alapot a későbbi fantáziavilágok és nyelvek megalkotásához.
„Sok gyerek talál ki – vagy kezdi kitalálni – képzeletbeli nyelveket. Én azóta csinálom, hogy írni tudok.”
Tizenkét éves korában elveszítette édesanyját is. Ezután őt és bátyját egy bizalmas baráthoz, Francis atyához helyezték, aki édesanyjuk kérésére római katolikus hit szerint nevelte őket. Tolkien élete végéig hű maradt a római katolikus hithez, és a vallásos szimbolika ihletése jól látható műveiben és azok költészetében, illusztrációiban is.
Tolkien tizenévesen beleszeretett Edith Mary Brattbe, ám Francis atya megtiltotta, hogy kapcsolatba lépjen vele, amíg be nem tölti a 21. életévét, attól tartva, hogy a szerelem hátráltatná tanulmányait. 1916-ban, az első világháború idején házasodtak össze, majd Tolkien nem sokkal később másodhadnagyi rangban bevonult a hadseregbe.
Szolgálati ideje nagy részét Franciaországban töltötte, ahol részt vett a somme-i csatában. Ez a harc igen súlyos emberveszteségekkel járt, Tolkien maga is csak alig kerülte el a halált: valószínűleg ő is az áldozatok között lett volna, ha nem betegszik meg lövészárok-lázzal. A háború hátralévő részét kórházban vagy őrszolgálatban töltötte, mivel betegsége miatt alkalmatlanná vált a hadiszolgálatra.
Az első világháború mély nyomot hagyott írói munkásságában, politikai nézeteiben és általában az emberiségről alkotott felfogásában. Bár nem volt hangos véleménynyilvánító, határozottan elutasította a kommunizmust, a nemzetiszocializmust, és nem kedvelte a „Brit Birodalom” kifejezést sem. Különösen ellenezte az iparosítás elterjedését, amely elkerülhetetlenül követte a háborúkat, mivel úgy vélte, ez tönkreteszi a természetes tájakat és az egyszerű életmódot.
A háború után Tolkien előbb a Leedsi Egyetemen, majd Oxfordban tanított, ahol a Pembroke College ösztöndíjasa volt. Ebben az időszakban írta meg A hobbitot, majd A Gyűrűk Ura trilógiát, és egyre mélyebbre merült a nyelv- és irodalomtudomány iránti szenvedélyében.
Később jelentős elismerést szerzett, különösen az 1960-as, 1970-es évek „alternatív” közönsége körében. Bár eleinte örült művei népszerűségének, nem igazán lelkesedett azért, hogy a lázadó ellenkultúra kultfigurájaként tekintettek rá, mivel politikai nézetei inkább libertárius jellegűek voltak.
Tanári, írói és művészi munkája mellett Tolkien szenvedélyes nyelvész és filológus volt. (A filológia az irodalmi szövegek, valamint azok szóbeli és írott hagyományainak, eredeti formájának és jelentésének tudományos vizsgálatával foglalkozik.) Tanulmányozta a nyelveket, és sajátokat is alkotott – legismertebb és legkidolgozottabb nyelvei a Quenya és a Sindarin. Azt vallotta, hogy „vonzódik a faji és nyelvi jelentőségű dolgokhoz”, és hitt abban, hogy a nyelv és a mitológia elválaszthatatlanok egymástól.
1973-as halála után fia, Christopher Tolkien számos művet jelentetett meg az apja jegyzetei és kéziratai alapján – köztük A Silmarillok címűt is. Ezek az írások további háttértörténetet adtak Tolkien világaihoz és szereplőihez, biztosítva, hogy öröksége fennmaradjon.
Személyiségelemzés
Tolkien alkotta világok és nyelvek hosszú évtizedekre inspirálták az olvasókat a fantasy irodalom felfedezésére. A nyelvészet iránti vonzalom és az élénk fantáziavilág gyakran összefügg a Közvetítő személyiségtípussal. Ezt figyelembe véve véleményünk szerint J.R.R. Tolkien egyedülálló példája a Magabiztos Közvetítő (INFP-A) típusnak.
Introvertált
Inspiráló professzor és előadó volt, de valójában jobban szeretett a képzeletében élő világokban időzni – igazi Introvertált módjára. Akárcsak Bilbó, nemcsak írni szeretett a kalandokról, de térképek és rajzok révén életre is keltette azokat.
Rendkívül hűséges ember volt, akit mélyen megrázott, hogy szinte minden közeli barátját elveszítette az első világháborúban. A veszteség és a betegség elől nem más emberekhez, hanem a mesék és szellemi elfoglaltságok nyújtotta menedékhez fordult.
Intuitív
„A világ körülöttetek van: bekeríthetitek magatokat, de soha nem rekeszthetitek ki végleg.”
Tolkien lehetőségek, álmok és ötletek világában élt. Képzelőerejének és alkotóképességének nem voltak határai – ez tükröződött írásaiban is. Álmodott egy olyan világról, ahol az emberek összefognak, szembeszállnak a gonosszal, és kiállnak meggyőződéseik mellett. Ez az idealizmus az ő Intuitív és Érzelmes jellemvonásainak együttese.
Emellett rendkívül kíváncsi volt más kultúrákra, népekre, nyelvekre és a hozzájuk tartozó mitológiákra. Nyelvi adottságai lehetővé tették számára, hogy teljesen új, egyedi nyelveket hozzon létre – majd ezek köré mítoszokat és elbeszéléseket építsen.
Érzelmes
„Ha igazán tudni akarod, mire épül Középfölde, hát arra a csodálatra és örömre, amit a föld iránt érzek, különösen a természetes föld iránt.”
Bármilyen komolynak és fegyelmezettnek is tűnt, Tolkien valójában igazi romantikus lélek volt, aki mélyen szerette a szépséget és a természetet. Ihletet gyakran saját élményeiből merített – a vidéki tájból, ahol gyermekkorát töltötte, és a több mint ötven évig tartó házasságából feleségével.
Az első világháború szintén mély hatással volt írásaira és személyes életére. Másodhadnagyként közelebb került a „közemberhez”, és elutasította azokat a társadalmi különbségeket, amelyeket rang és iskolázottság alapján hoztak. Közeli barátainak elvesztését sosem tudta teljesen feldolgozni – írói munkásságával próbálta értelmet keresni a veszteségekben.
Kereső
„Azt mondják, az első lépés a legnehezebb. Én nem így érzem. Biztos vagyok benne, hogy végtelen számú 'első fejezetet' tudnék írni. Sőt, sokat már meg is írtam.”
Bár életében sok mindent elért, Tolkien számos ötletbe is belekezdett, amelyeket sosem fejezett be. Fiának, Christophernek sikerült ezeket kiegészíteni és kiadni, például A Silmarillok című művet. Ezek a jegyzetek és regények még gazdagabb hátteret biztosítanak Középfölde kiterjedt legendáriumához.
Amikor kellett, összeszedett és céltudatos volt, de könnyen elterelte figyelmét a szerelem, a költészet vagy élénk fantáziavilága. Sok kiváló alkotóhoz hasonlóan (különösen a Kereső típusokhoz) Tolkien legnagyobb ajándékait néha a legnagyobb kihívásai is jelentették.
Magabiztos
„Ki lettél választva, ezért használnod kell minden erődet, szívedet és eszedet.”
Habár lelke mélyén romantikus volt, ez nem jelentette azt, hogy gyenge vagy félénk személyiség lett volna. Magabiztos jellemének köszönhetően nem habozott kiállni az igazáért, különösen, ha olyan emberekkel beszélt, akiket ismert és megbízott bennük.
Nyilvánosan ritkán nyilvánított véleményt, de mások véleménye nem akadályozta meg abban, hogy kövesse szívét. Unokája, Simon Tolkien elmesélt egy történetet, mely szerint nagyapja haragudott arra, hogy a római katolikus egyház áttért a latin miséről angolra. Ő továbbra is hangosan latinul válaszolt a szövegekre, bármennyire is zavarba ejtő volt ez a családja számára. Ahogy unokája mondta: „Egyszerűen muszáj volt azt tennie, amit helyesnek érzett.”
Következtetés
Mint sok szereplője, J.R.R. Tolkien is összetett és lenyűgöző személyiség volt. A hobbit és A Gyűrűk Ura trilógia, valamint számos további regény szerzőjeként jelentős hatással volt az olvasók és írók nemzedékeire.
Költői stílusa és a világokban élő különböző népcsoportok és nyelvek iránti érzékenysége inspiráló hatású. Oly módon mutatta be az emberiség szépségét és sötétségét, hogy az egyszerre ébreszt reményt és éberséget. Ezek a jellemzők vezettek minket ahhoz, hogy Tolkienre Magabiztos Közvetítőként tekintsünk.
Bár igyekszünk pontosan meghatározni a személyiségjegyeket, mi sem vagyunk tévedhetetlenek. Elképzelhető, hogy mások máshogy látják Tolkien személyiségét.
Szívesen vesszük olvasóink véleményét is. Mit gondolsz J.R.R. Tolkien személyiségéről? Oszd meg velünk kommentben!
További olvasnivaló
Aragorn: egy királyi szolgáló (A Gyűrűk Ura személyiségtípus-sorozat)
Gandalf: egy számító mágus (A Gyűrűk Ura személyiségtípus-sorozat)
Éowyn: egy rettenthetetlen női harcos (A Gyűrűk Ura személyiségtípus-sorozat)